2. rész

2.

Amit a legjobban szeretsz

- El fogom pusztítani a boldogságotokat, akkor is, ha ez lesz az utolsó cselekedetem – mondta a Királynő Hófehérkék esküvőjén, majd távozni készült.
- Hé! – kiáltotta Daliás, és a Királynő visszafordult.
Daliás utána hajította kardját, azonban mire eltalálhatta volna, a Királynő köddé vált, és saját várában tűnt fel. A kard a vár falába csapódott.
- Kérsz valamit inni? – kérdezte az apja kezében egy tálcával.
- Úgy nézek ki, mint akinek ital kell? – kérdezte dühösen.
- Csak segíteni próbáltam – védekezett, és a tálcáról odanyújtotta az egyik poharat.
- Köszönöm! – fogadta el a neki nyújtott italt.
- Na ez egy roppant nagy fenyegetés volt. Elpusztítani mindenki boldogságát? Ezt mégis hogy tervezed véghez vinni? – kérdezte a varázs tükre, miközben a Királynő közelebb lépett hozzá.
- A sötét átokkal – kortyolt bele az italába.
- Biztos vagy ebben, felség? – indult meg felé az apja.
- Azt mondtad, soha nem használnád – mondta a tükör.
- Üzletet kötöttél, mikor másnak adtad azt az átkot – mondta a férfi, mikor közelebb ért hozzá.
- Elcserélted – szólt közbe a tükör.
- Nem fog boldogan fogadni téged – fejezte be az apja.
- Mégis mióta törődök én bárki más boldogságával a sajátomon kívül? – fordult felé a Királynő – Készítsd fel a hintót! Meglátogatjuk a Tiltott Erődöt.
Hintóba szállt, majd pár perc elteltével elérkezett az úti célhoz.
- Hogy vagy, drágám? – kérdezte Demona.
- Remekül – válaszolta a Királynő, aki egy székben foglalt helyet.
- Valóban? A helyedben én egyszerűen ki lennék készülve, ha látnám, hogy milyen boldog az a kis hópelyhecske – mondta, majd ő is leült – Nem ugyanennyi idős voltál nagyjából, mikor férjhez mentél volna, mielőtt mindent elrontott? Dehogynem.
- Igen, ahogy nagyjából te is, mikor az a Csipkerózsika megmutatta, hogy jobb nálad, drága Demonám.
- Összeszedtem magam, ahogy majd te is, remélhetőleg.
- Elég a játszadozásból! Tudod miért vagyok itt. Visszaakarom kapni az átkom.
- Az már többé nem a tiéd. Az üzlet, az üzlet. Elcseréltem veled az alvás átkomra.
- Ami be is bukott, feloldva egy egyszerű csók által. Most pedig kérlek, add vissza, ami az enyém!
- A Sötét Átkot? Komolyan? Tudnod kell, hogy még a szentségtelen hatalma se képes visszahozni a szerelmed a halálból. Háziállaton gondolkoztál már? Nagyon vigasztalóak tudnak lenni – mondta, majd megsimogatta a mellette álló lovát.
- Az egyetlen vigasz számomra, Hófehérke gyötrelme.
- Nos, ez a nászéjszakája. Kétlem, hogy most nagyon gyötrődne.
- Szükségem van arra az átokra. Tudom, hogy a gömbben rejtegeted, a pálcád végén.
- Rejtegetem mindenki érdekében, öreg barátnőm. Bárki is hozta létre azt a szörnyűséget, minket jó színben tűntet fel… erkölcsileg. Ki adta neked?
- Hogy honnan szereztem, ahhoz neked semmi közöd – állt fel a Királynő – Add vissza!
- Muszáj ezt tennünk?
- Sajnos, muszáj.
Demona is felállt, miközben a kandallóban nagy tűz kerekedett. A Királynő tűzgolyót küldött felé, Demona azonban elhárította. A Királynő az összes éles fegyvert és eszközt maga köré gyűjtötte varázslattal, majd egy célpontot keresett, ami Demona lova volt.
- Ne! – kiáltotta Demona, és az állat elé vetette magát, az eszközöket ismét elhárította.
Ekkor Királynő meglátta Demona feje fellett álló csillárt, ami leesett, pont a nőre, és szíjszerűen összekötötte, majd a falhoz taszította. A Királynő gonosz vigyorral vette fel a földről Demona pálcáját.
- A szeretet gyengeség, Demona. Azt hittem, ezt tudod.
- Ha meg fogsz ölni, akkor rajta!
- Miért tennék ilyet? Te vagy az egyetlen barátom.
- Ne tedd ezt! Ez az átok… Vannak határok, amiket még nekünk se tanácsos átlépni – mondta, miközben a Királynő a pálca végén lévő üveg gömböt a földhöz vágta – Minden hatalomnak ára van - a Királynő felvette a földről a kis üveget – A megidézése szörnyű veszteséggel jár majd – a Királynő kitekerte a cetlit az üvegcse körül – Óriási űrt fog hagyni benned – a Királynő már a cetlit olvasta – Egy ürességet, amit soha nem leszel képes betölteni – fejezte be végül Demona.
- Ám legyen! – mondta a Királynő, majd távozott. 

Legközelebb az erdőben tűnt fel. Egy tűz körül állt több emberrel együtt. 
- Közületek ki fáradt már bele az örökös vesztésbe? Ezért hívtalak ide titeket… hogy véget vessünk a nyomorúságunknak – azzal beledobott valamit a tűzbe – Ma győzelmet aratunk… és egy új, jobb birodalomba megyünk. Egy helyre, ahol végre győztesek lehetünk.
- És boldogok leszünk? – kérdezett közbe valaki.
- Garantálom. De először, szükségem van valamire tőletek. Egy hajtincsre azoktól, akiknek a legsötétebb a lelke. Bíznotok kell bennem, mert ha ne, akkor más módszerekhez kell folyamodnom – azzal felnézett az égre.
A tekintetét követték a többiek is, és látták, hogy a közelben lévő fák ágai indákká alakulnak, és körbeveszi őket.
- Bölcs döntés – mondta a Királynő, mikor látta hogy valaki késsel levág a hajából egy darabot, más pedig a szakállát piszkálja.
Egy dobozzál a kezében haladt el a jelenlévők előtt, és mindenki egy hajtincset vagy mást dobott belé. Az indák eltűntek.
- Már csak az utolsó hozzávaló hiányzik – mondta a Királynő, mire apja odalépett hozzá, és kinyitotta a kezében lévő kis ládát – Egy becses szív… Az én gyerekkori paripámból – kivette a szívet a dobozból – E pompás állat eltávozásából merítünk erőt a győzelmünkhöz. Hadd szabaduljon el a haragom! – azzal a tűzbe dobta a szívet.
A tűz helyén nagy füst kerekedett, és hozzá szél is társult, pár pillanat múlva azonban abba maradt. Mindenki várta a folytatást, mire egy törpének kinéző alak elnevette magát.
- Ja, te aztán tényleg elszabadítottál ott valamit – mondta még mindig nevetve, mire a Királynő szoborrá változtatta.
Minden gonosztevő már elment, a tűz is kialudt, a Királynő azonban még ott maradt apjával.
- Talán így lesz a legjobb – mondta az apja – Az erők, miket megidézel, sötétebbek, mint azt eltudnánk képzelni.
- Most próbálsz megvédeni? – nézett rá a Királynő.
- Ez a dolgom.
- Tudom. Te vagy az egyetlen, aki megvéd.
- Az az életcélom, hogy segítsek neked.
- Nos, akkor segíts megérteni, hogy miért nem működik az átok! – mondta mérgesen.
- Ha megakarod tudni, akkor vissza kell menned ahhoz az emberhez, aki neked adta. A bosszú egy sötét és magányos út. Ha egyszer rálépsz… már nem fordulhatsz vissza.
- Mi van itt számomra, amiért visszafordulnék?
A Királynő elment Rumpelstiltskin-hez.
- Csak mi vagyunk itt, aranyom! – mondta Rumpelstiltskin egy egérnek – Felfedheted magad! – azzal az egér átváltozott igazi alakjára.
- Az átok, amit adtál… - kezdte a Királynő – nem működik.
- Nagyon aggódsz. Annyira nagyon aggódsz. Mint havacska, és a bájos, új férje.
- Micsoda?
- Ők is meglátogattak. Nagyon nyugtalanok voltak… miattad, és az átok miatt.
- Mit mondtál nekik? – lépett közelebb a cellához a Királynő.
- Az igazat… hogy semmi nem állíthatja meg a sötétséget – a Királynő elmosolyodott – Természetesen a meg nem született gyermeküket kivéve – a Királynő arcáról lefagyott a mosoly – Tudod, nem számít, milyen erős, minden átkot meglehet törni. A gyermekük a kulcs. Persze először meg kell idézni az átkot.
- Mondd el, hol hibáztam!
- Annak ára van.
- Mit akarsz?
- Egyszerű. Ezen az új földön, kényelmet akarok. Jó életet akarok.
- Rendben. Lesz birtokod, vagyonod – egyezett bele a Királynő.
- Még nem fejeztem be. Van még valami.
- Te mindig kérsz még valamit.
- Igen. Ezen az új földön, bármilyen okból is kereslek fel, lesned kell minden kívánságom! Meg kell tenned bármit, amit mondok, amíg azt mondom, hogy… Kérlek!
- Ugye tudod, ha sikerrel járok, erre egyáltalán nem fogsz emlékezni?
- Nos, akkor… mi a gond?
- Megegyeztünk – húzta mosolyra a száját a Királynő – Mit kell tennem az átok megidézéséhez?
- Fel kell áldoznod egy szívet – lépett vissza a sötétségbe.
- Feláldoztam a becses paripámat – mondta a Királynő, mire Rumpelstiltskin odasietett a rácsokhoz, és megfogta a Királynő nyakát.
- Egy lovat? Ez az átok elpusztít minden más átkot. Szerinted egy ló elég hozzá? A nagy hatalom nagy áldozatot követel. A szívnek, amire szükséged van, sokkal becsesebb helyről kell származnia.
- Áruld el, mi kell hozzá!
- Annak a szíve, akit a legjobban szeretsz – mondta, mire a Királynő eltaszította a kezét a nyakától.
- Akit a legjobban szerettem, meghalt Hófehérke miatt.
- Nincs senki más, akit igazán szeretsz? Ez az átok nem lesz könnyű. A bosszú sosem könnyű, aranyom. Fel kell tenned egy egyszerű kérdést magadnak. Milyen messzire vagy hajlandó elmenni?
- Amilyen messzire szükséges.
- Akkor kérlek, ne vesztegesd mindenki idejét, csak tedd meg! Tudod, kit szeretsz. Most menj, és öld meg! – azzal a Királynő távozott.